Eszter és Gábor hét éve voltak házasok. Az évfordulót mindig ugyanabban az étteremben ünnepelték, a belvárosi kis bisztróban, ahol az első randijuk is volt.
Idén Eszter mást akart. Nem egy újabb órát vagy pulóvert, hanem valamit, amire Gábor évek múlva is emlékezni fog.
Indulás előtt egy kis dobozt adott a kezébe. Gábor kinyitotta, és értetlenül nézett rá. Egy apró, ezüstszínű távirányító volt benne, semmi más.
– Ez mihez tartozik? – kérdezte.
Eszter elmosolyodott, és megemelte a ruhája szélét. A fekete csipkebugyiban, pont a megfelelő helyen, egy kicsi, éjkék szilikon vibrátor simult a testéhez. Egy mágnes tartotta a helyén, kívülről semmi nem látszott belőle.
– Ehhez – mondta. – Ma este te irányítasz.
Gábor nagyot nyelt.
– Biztos vagy benne? Egy étteremben?
– Biztos. De van két szabály. – Eszter megérintette a bal fülbevalóját. – Ha ezt csinálom, azonnal kikapcsolod. Kérdés nélkül. És ha valaki az asztalunkhoz jön, a pincér vagy bárki más, akkor is kikapcsolod. Ez csak kettőnké.
Gábor bólintott, és a távirányítót óvatosan a zakója belső zsebébe tette, mintha egy jegygyűrű lenne.
Előétel
A bisztróban gyertya égett az asztalukon. Gábor bort rendelt, Eszter a szokásos kecskesajtos salátát. Egy ideig semmi nem történt. Beszélgettek a hétről, a munkáról, a nyári tervekről, mintha egy átlagos este lenne.
Eszter már majdnem elfelejtette, hogy viseli. Akkor érezte meg az első rezgést.
Halk volt és rövid, alig két másodperc. Eszter keze megállt a villával a levegőben. Felnézett. Gábor nyugodtan kortyolt a borából, de a szeme sarkában mosoly bujkált.
– Valami baj van? – kérdezte ártatlanul.
– Semmi – felelte Eszter, és letette a villát. – Csak meglepődtem.
A következő rezgés hosszabb volt. Lassú, egyenletes hullámokban jött, és Eszter érezte, ahogy a melegség lassan szétárad az ölében. Keresztbe tette a lábát, aztán visszatette. Ettől csak erősebb lett.
– Mesélj még a nyaralásról – mondta Gábor. – Hova is akartál menni?
Eszter mély levegőt vett.
– Horvátországba. Egy kis… szigetre.
A rezgés egy fokkal erősebbre váltott. Eszter az asztal szélébe kapaszkodott, és az utolsó szót szinte elsóhajtotta. Gábor ekkor kikapcsolta, és Eszter lassan kifújta a levegőt.
– Ez gonosz volt – suttogta, de közben mosolygott.
– Te kérted – felelte Gábor.
Főfogás
Amikor a pincér a főételt hozta, Gábor keze nyugodtan az asztalon pihent, a távirányító a zsebében maradt. Eszter megkönnyebbült, és közben izgatott is lett: Gábor tartotta magát a szabályhoz.
Alig ment el a pincér, a vibrátor újra életre kelt. Ezúttal Gábor játszott vele. Rövid lüktetések jöttek, aztán szünet, aztán egy hosszabb, erősebb hullám. Eszter soha nem tudta, mi következik, és éppen ez tette őrjítővé.
A combjai közt egyre nedvesebb lett. A mellbimbói megkeményedtek a selyemruha alatt, és tudta, hogy Gábor is látja. A férje tekintete egyre sötétebb lett, a hangja egyre mélyebb.
– Tudod, mire gondolok most? – kérdezte halkan, és áthajolt az asztalon.
– Mondd.
– Arra, hogy most mindenki azt hiszi, egy unalmas házaspár vacsorázik itt. És csak én tudom, hogy a feleségem alig bír egyhelyben ülni.
Eszter beharapta az ajkát. A rezgés erősebb lett, és érezte, hogy a teste a csúcs felé közelít. Itt, az étterem közepén, a gyertya mellett. A szíve hevesen vert. Egy pillanatig hagyta, hogy vigye a hullám, aztán megérintette a bal fülbevalóját.
Gábor azonnal kikapcsolta.
Eszter remegve vett levegőt, és egy kortyot ivott a vízből.
– Majdnem – suttogta. – Itt nem akarom. Otthon akarom. Veled.
Gábor felemelte a kezét, és intett a pincérnek.
– A számlát kérnénk.
– Desszertet nem kérnek? – kérdezte a pincér.
Gábor Eszterre nézett, és elmosolyodott.
– Azt majd otthon.
Desszert
A taxiban Gábor csak a kezét fogta. A távirányítót nem vette elő, pedig Eszter látta, hogy a keze többször is a zsebe felé indul. Mindketten tudták, hogy a sofőr előtt nem fogja bekapcsolni. Ez is a szabályok része volt.
Mégis ez volt a legnehezebb húsz perc. Eszter teste emlékezett minden rezgésre. Minden piros lámpánál, minden kanyarnál érezte, hogy vár valamire, ami nem jön. Gábor hüvelykujja lassan simogatta a kézfejét, és ennyi is elég volt ahhoz, hogy a bőre bizseregjen.
– Tudod, mi volt a legjobb? – kérdezte Gábor halkan, amikor kiszálltak.
– Mi?
– Amikor megérintetted a fülbevalódat. Akkor értettem meg, mennyire bízol bennem.
Eszter nem válaszolt, csak megszorította a kezét. A lépcsőházban már futottak.
Az előszobában
Az ajtó becsukódott mögöttük, és Eszter a falnak döntötte Gábort. Hosszan, éhesen csókolták egymást. Gábor lehúzta a ruha cipzárját, a selyem lecsúszott a földre, és Eszter ott állt előtte a csipkebugyiban, benne a kis éjkék vibrátorral.
– Most bekapcsolhatod – suttogta. – Bármilyen erősre.
Gábor elővette a távirányítót, és a legerősebb fokozatra állította. Eszter felnyögött, és Gábor vállába kapaszkodott. A férje közben a nyakát csókolta, a keze a melléhez csúszott, és a hüvelykujjával a mellbimbóját simogatta.
Eszter teste már az étterem óta készen állt. Néhány másodperc kellett csak. Hangosan, remegve élvezett el, Gábor karjaiban, ott az előszobában. Gábor szorosan tartotta, amíg a hullám lecsendesedett, aztán kikapcsolta a vibrátort.
– Ez volt az előétel – mondta Eszter lihegve, és a hálószoba felé húzta.
A hálószobában
Az ágyon Gábor levette róla a bugyit a vibrátorral együtt, és végigcsókolta a combja belső oldalát. Eszter még mindig érzékeny volt, minden érintés kétszer annyira hatott. Gábor nyelve lassan körözött a csiklóján, és Eszter a hajába túrt.
– Gyere fel – kérte. – Most téged akarlak.
Gábor az éjjeliszekrényből elővett egy óvszert, felhúzta, és lassan Eszterbe hatolt. Eszter felsóhajtott, és a lábát Gábor dereka köré fonta.
Együtt
Aztán eszébe jutott valami. Felvette a takaróról a kis vibrátort, bekapcsolta, és a csiklójához szorította, miközben Gábor benne mozgott. A rezgést Gábor is érezte, és felnyögött.
– Ez… ezt nem tudtam, hogy így is lehet – lihegte.
– Én sem – felelte Eszter. – Ne állj meg.
Egyre gyorsabban mozogtak. Eszter érezte, hogy újra jön a hullám, mélyebben, mint az előszobában. Gábor a nevét suttogta. Eszter másodszor is elélvezett, és Gábor néhány mozdulattal később követte, a homlokát Eszter vállára hajtva.
Utána sokáig feküdtek egymás mellett. A vibrátor a párnán pihent, a távirányító a földön, a zakó zsebéből kiesve.
– Boldog évfordulót – mondta Gábor.
Eszter a mellkasára hajtotta a fejét.
– Jövőre te viseled – mondta. – És a távirányító nálam lesz.
Gábor felnevetett, de nem mondott nemet.
Szívesen kipróbálnátok egy távirányítós vibrátort, akár egy vacsorán, akár otthon? Nézzétek meg a többi páros vibrátort is.







