Barion Pixel

Idegen éjfélkor

Vera nem akart eljönni. Két hónapja szakított, és az utolsó, amire vágyott, egy zsúfolt nagykörúti lakásbuli volt, tele párokkal. A barátnője, Kinga, mégis elrángatta.

– Szinglinek is jár a szilveszter – mondta, és az ajtóban egy kis, ezüst masnis dobozt nyomott a kezébe. – Szerencsehozó. Csak otthon nyisd ki.

Vera persze a mosdóban kinyitotta. Egy csillámos ezüst, ujjra húzható mini vibrátor volt benne, és egy cetli: Hogy idén is legyen, aki megérint. Ha más nem, hát te. Vera hangosan felnevetett, aztán a kabátja zsebébe süllyesztette.

Tizenegy után kiment az erkélyre. Odabent mindenki ölelkezett, itt kint csak a hideg volt, és egy férfi, aki a korlátnak dőlve cigarettázott. Magas volt, sötét kabátban, és pont olyan elveszettnek látszott, mint ő.

– Te sem ismersz itt senkit? – kérdezte Vera.

– Egy embert – felelte a férfi. – Aki elhívott, aztán eltűnt a barátnőjével. Áron vagyok.

– Vera.

Húsz percig beszélgettek. Semmi fontosról, mégis mindenről. A szakításáról, az ő elköltözéséről, arról, hogy mindketten utálják a szilvesztert. Vera észrevette, hogy a férfi a száját nézi, valahányszor nevet.

Visszaszámlálás

Odabent valaki elkezdte kiabálni a számokat. Az erkélyajtó kivágódott, és tíz ember tódult ki mellettük a hidegbe, poharakkal és csillagszórókkal.

– Öt! Négy! Három!

Vera Áronra nézett. Áron őrá.

– Kettő! Egy!

Az ég felrobbant fölöttük. Senki nem kérdezett semmit. Vera lábujjhegyre állt, Áron lehajolt, és a szájuk félúton találkozott.

Nem udvarias újévi puszi volt. A csók mély volt és éhes, pezsgő- és cigarettaízű. Áron keze a derekára csúszott a kabát alatt, és magához húzta. Körülöttük mindenki kiabált, durrogtak a petárdák, de Vera csak a saját szívverését hallotta.

Amikor elváltak, Áron homloka az övének dőlt.

– Ez nem volt benne a tervemben – mondta rekedten.

– Az enyémben sem – felelte Vera. Aztán még egyszer megcsókolta, és a fülébe súgta: – Itt nem akarok maradni.

A hídon

Taxit szilveszter éjjel lehetetlen volt fogni. Gyalog indultak el Áron lakása felé, át a Margit hídon. A Duna fekete volt, az ég még mindig színes. Konfetti ragadt a cipőjükre, és idegen emberek kívántak nekik boldog új évet.

A híd közepén Vera megállt. Hideg szél fújt, és hirtelen elbizonytalanodott.

– Nem szoktam ilyet csinálni – mondta. – Hazamenni valakivel, akit egy órája ismerek.

Áron nem húzta magához. Csak állt előtte, a kezét zsebre dugva.

– Akkor hazakísérlek – mondta egyszerűen. – Nem kell semminek történnie.

Vera a szemébe nézett. Aztán megfogta a kabátja szélét, és közelebb húzta.

– Pont azért akarom, mert nem kell.

Egy idegen lakás

Áron lakása kicsi volt, félig kipakolt dobozokkal. Égve hagyott egy lámpát, de Vera lekapcsolta. Az ablakon át még mindig villogott a tűzijáték, és ez elég volt.

Ott vetkőztették le egymást a sötét előszobában. Vera keze remegett a hidegtől és az izgalomtól, ahogy Áron ingét gombolta. Áron lassan húzta le a ruhája cipzárját. Amikor a ruha leesett, egy pillanatig csak nézte Verát a villódzó fényben.

Aztán térdre ereszkedett előtte, ott, az előszoba közepén. Lehúzta róla a bugyit, és megcsókolta a combja belső oldalát. Vera a falnak dőlt. Áron nyelve lassan végigsimított rajta, aztán körözni kezdett a csiklóján. Vera a hajába markolt, és felnyögött. Két hónapja nem érintette senki, és most a teste mindent egyszerre akart.

– Ne itt – lihegte végül. – Az ágyban akarlak.

A hálószobában Áron a fiókban turkált, és egy óvszerrel tért vissza. Vera közben a földön heverő kabátjáért nyúlt, és kivette a zsebéből a kis ezüst dobozt.

– Ezt ma kaptam – mondta, és kuncogni kezdett. – A barátnőmtől. Szerencsehozónak.

Áron megnézte, és elvigyorodott.

– Jó barátnő.

Szerencsehozó

Vera az ágyra feküdt, és felhúzta az ujjára a kis vibrátort. Bekapcsolta. A halk zúgás betöltötte a sötét szobát. Áron felhúzta az óvszert, és fölé térdelt, de Vera megállította.

– Várj. Előbb nézd.

Az ujját lassan a csiklójához érintette, és felszisszent. Áron fölötte térdelt, és nézte, ahogy a csillámos ezüst ujj köröz rajta. A tűzijáték fényei végigfutottak Vera hasán, a mellén, a nyitott ajkán. Áron keze a saját merev farkára csúszott.

– Most – suttogta Vera. – Most gyere.

Áron lassan hatolt belé. Vera a lábát a dereka köré fonta, és az ujjával továbbra is a csiklóját izgatta, kettejük között. Minden lökésnél Áron is érezte a rezgést, ahogy a teste Vera kezéhez préselődött.

Nem voltak óvatosak, és nem voltak lassúak. Két idegen volt, akik nem tartoztak egymásnak semmivel, és ez furcsán felszabadító volt. Vera hangosabb volt, mint évek óta bármikor. Áron a nevét mondogatta, mintha meg akarná jegyezni.

Vera élvezett el elsőként. A csúcs hirtelen tört rá, és a hátát ívbe feszítette. Áron nem sokkal később követte, a vállába fúrt arccal, egy elfojtott kiáltással.

Hajnali öt

Vera nem aludt. Az ablakon át nézte, ahogy a város lassan elcsendesedik. Itt-ott még fellőtt egy-egy elkésett rakéta.

Áron mellette feküdt, félálomban. A keze Vera hasán pihent, mintha mindig is ott lett volna.

Öt óra körül Vera óvatosan kicsúszott alóla, és felöltözött. A kis ezüst vibrátort az éjjeliszekrényen hagyta. Aztán meggondolta magát, és visszavette.

Az ajtóban Áron hangja érte utol.

– Megadod a számod?

Vera megfordult. Áron a könyökére támaszkodva nézte, kócosan, álmosan.

– Nem tudom – felelte őszintén. – Nem tudom, hogy ez mi volt.

Áron bólintott. Nem kérdezett többet.

Vera kilépett a hajnali utcára. Konfetti volt mindenütt, és üres pezsgősüvegek a kapualjakban. A hideg arcon csapta, és ő mosolygott. A zsebében érezte a kis doboz súlyát. Nem tudta, hogy valaha is találkoznak-e. De azt tudta, hogy ez az év másképp kezdődött, mint amire számított.

Egy szilveszteri éjszaka nem mindig úgy alakul, ahogy tervezed. Ha egy kis szerencsehozóval készülnél, nézd meg a mini vibrátorokat a kínálatunkban.

more insights

Mindig ő dönt

Mindig ő dönt Petra rendezvényszervező volt. Egész nap telefonált, listákat írt és döntéseket hozott. Ő mondta meg, hová kerüljenek az asztalok, mikor jöjjön a zenekar,

Tovább olvasom...
Két borospohár és egy gyertya egy étterem asztalán, a háttérben elmosódott, meleg fények

Az ajándék

Eszter és Gábor hét éve voltak házasok. Az évfordulót mindig ugyanabban az étteremben ünnepelték, a belvárosi kis bisztróban, ahol az első randijuk is volt. Idén

Tovább olvasom...

A szalvéta

Nóra és Márk hónapok óta beszéltek róla. Eleinte csak félig viccesen, esténként az ágyban, aztán egyre komolyabban. Mindketten ugyanazt szerették volna: egyszer kipróbálni egy harmadik

Tovább olvasom...

Belépés

Regisztráció

A személyes adatokat a weboldalon történő vásárlási élmény fenntartásához, a fiókhoz való hozzáférés kezeléséhez és más célokra használjuk, melyeket a adatkezelési tájékoztató tartalmaz.