A szoba sötét volt, csak néhány vörös gyertya pislákolt a falakon. A levegőben keveredett a forró viasz, a bőr, az izzadság és a vágy illata. Mira, magas sarkúban és testhez simuló bőrfűzőben, uralkodó tekintettel állt a tükrös falú helyiség közepén. Előtte térdelt Lucien, aki pontosan ezt az erőt imádta benne.

– Ma mélyebbre megyünk – suttogta Mira, miközben felemelte az ágy mellett heverő fekete bársonydobozt.

Lucien alázatosan felelt: – Igen, úrnőm.

A doboz kinyílt, és benne fekete fémes fény csillant meg: a péniszgyűrű. Nem egyszerű játékszer volt; vibrációs, súlyozott, hideg és komoly eszköz, amely a határokat feszegette. Mira lassan végigsiklott ujjaival Lucien mellkasán, le egészen az ágyékáig, ahol a férfi teste feszült és várakozott.

Mira határozott mozdulattal helyére csúsztatta a gyűrűt, amely hideg érintése élesen karcolta a bőrt.

– Készen állsz? – kérdezte.

– Igen, úrnőm – válaszolt Lucien.

A péniszgyűrű hatása és a dominancia játéka

A rezgés először alig volt érzékelhető, majd a gyűrű szorítása fokozatosan emlékeztette Lucient arra, ki az úr. Mira irányította a játékot: néha erősítette a vibrációt, néha teljesen megszüntette, miközben Lucient háttal kötözte az ágyhoz, lábait szétfeszítve.

A gyertyafényben a férfi teste izzott a gyűrű szorításában. Mira lassan simogatta, miközben a rezgés hol erősebbé vált, hol elcsendesedett újra meg újra.

Lucien teste vergődött a kötések között, feszültsége szinte kínzó volt, de Mira nem engedett. Suttogva a fülébe harapott, majd még tovább fokozta az uralmat. A játék elhúzódott, a férfi nem tudta, mikor ér véget – csak azt érezte, hogy Mira minden pillanatot élvez.

Amikor Mira elérkezettnek látta az időt, egyetlen mozdulattal a gyűrű maximális rezgésére kapcsolt. A szorítás és az izgalom egyszerre csapott le Lucienre, aki zihálva feküdt a kötélben.

Mira lehajolt, megcsókolta a homlokát, és így szólt:

– Mostantól a péniszgyűrű is az én játékom. Ahogy te is.