Gőzbe burkolt vágy: Egy forró zuhany története
A gőz sűrű fátyolként telepedett a fürdőszobára, elmosva a valóság éles kontúrjait, mintha egy másik dimenzióba léptek volna. A víz forrón ömlött rájuk, hogy lemossa a nap fáradtságát, de helyette egy égő, mélyebb vágyat ébresztett. Liana háta Darian mellkasának feszült, a nedves bőr sikamlósan tapadt egymáshoz, minden apró mozdulat elektromos szikrát pattintott közöttük. A levegő […]
Vágyak és Szikrák: Egy Éjszaka Négy Testtel
Anna és Bence lakása a megszokott melegségével és meghittségével ölelte körül vendégeiket, Dávidot és Esztert. A vacsora már rég a múlté volt, a borosüvegek kiürültek, és a levegőben valami más, valami tapintható feszültség kezdett vibrálni a nevetés és a könnyed beszélgetések alatt. Anna, a vörösbor párájától enyhén elmosódott tekintettel, Dávidra nézett, aki épp egy pikáns […]
A bársonyfüggöny mögött
Éva belépett, és a levegő sűrű, fülledt ölelésként borult rá. Nem volt hideg, nem volt meleg, csak… sűrű. A dohányfüst és a drága parfümök keveredtek az izzadság és valami mélyebb, állatiasabb illatával, ami a bőr alá kúszott, egyenesen a gerincvelőig. A „Vörös Hold” – ahogy a klubot hívták – a város szívében, egy eldugott pincehelyiségben […]
A csipke ígérete
A város zaja elhalt, ahogy Bence lakásának ajtaját maga mögött becsukta. A csend, mely hirtelen rájuk telepedett, sokkal inkább volt feszült, mint megnyugtató. Anna állt előtte, a félhomályban, melyet csak az utca felől beszűrődő neonfények törtek meg halványan. A levegő vibrált közöttük, mintha számtalan apró, láthatatlan szikra pattogna. Soha, senkivel nem érzett még Bence ilyesmit. […]
Egy csepp síkosító – több gyönyör
Az este lassan, hangtalanul ereszkedett rájuk. A szoba meleg félhomályba borult, a függönyök tompították a külvilág zaját. A levegőben ott vibrált valami új: egy kis tubus síkosító, amely új élményt ígért az esti együttléthez. Anna kilépett a fürdőből, testszínű köntösben, amely alatt meztelen volt. Dávid már az ágyon ült, ölében egy apró tubust forgatott. – […]
Sós bőr, forró homok
A nap nem csupán lejjebb csúszott az égen; vérvörösen, perzselő ígéretként égett a horizonton, húsvörös árnyékba borítva a partot. A hullámok nem lustán gördültek; mohón nyalták a homokot, suttogtak, sziszegtek, egy ősi, birtokló ritmusra, ami már régóta a vérükben lüktetett. A szél nem finoman borzolta a hajat; egy szerető lélegzetként kúszott végig a bőrükön, csókolt, […]
