A levegő nehéz volt, ódon fűszerek és elfeledett titkok illatával telített. Az ablakok vastag bársonyfüggönyei elzárták a külvilágot, csupán a kandallóban ropogó tűz halvány, vöröses fénye vetett táncoló árnyékokat a szoba gótikus faragványaira. Ő, Lilith, a karosszék mélyén ült, kezét szorosan összefonva ölében, tekintetét a férfi sötét sziluettjére szegezve, aki a márványkandalló előtt állt.

Adrian. Neve is suttogás volt, árnyék és ígéret. Szemei, két fekete mélység, áthatoltak rajta, lefejtve róla minden réteget, egészen a legmélyebben rejlő, elfojtott vágyakig. Lilith tudta, hogy menekülnie kellene, de láthatatlan láncok bilincselték a székhez, a férfi sötét vonzerejéhez.

„Fázol, Lilith?” – hangja mély volt, mint a föld morajlása, s bársonyos, mint a legédesebb méreg. – „Vagy a várakozás hidege borzongat?”

Lilith nyelt egyet. „Nem fázom.” Hazugság volt. Bőre lángolt, idegei táncoltak.

Adrian lassan megfordult, és felé indult. Minden lépése megfontolt volt, ragadozóé. A sötét szemei nem hagyták el az övét. Lilith szíve a torkában dobogott. Mikor a férfi elé ért, lehajolt, kezeit a karosszék karfájára helyezve, csapdába ejtve őt. Az arcát beborította a kandalló fénye, kiemelve éles vonásait, az ajka körüli enyhe mosolyt.

„Tudom, mire vágysz” – suttogta, ajka súrolta Lilith fülét, libabőrt okozva a bőrén. – „Arra a mélységre, amitől rettegsz. Arra a lüktetésre, ami elnyel.”

Lilith remegett. „Nem… nem tudom, miről beszélsz.”

Adrian ajka elmosolyodott. Keze lassan lefelé siklott Lilith combján, felfelé, a ruha anyaga alatt. Lilith felsóhajtott, szemei lehunyódtak. A férfi ujjai megálltak a combja belső felén, majd finoman megcsípték a puha szövetet.

„Emlékszel, mit kaptál ma reggel?” – kérdezte rekedtesen.

Lilith szemei kikerekedtek. A kis, selyemzsákra gondolt, amit az ágyán talált. Benne két tökéletesen sima, hideg gyöngy, egy vékony szálra fűzve. Gésagolyók. Soha nem gondolta volna, hogy valaha is használni fogja őket.

„Vetted a bátorságot, hogy kipróbáld, ahogy kértem?” – Adrian hangja szelíd parancs volt.

Lilith arca elvörösödött. „Én… igen.”

„És most?” – Adrian ujjai még mindig a combján pihentek, mintha érezni akarná a golyók rejtett munkáját. – „Mi történik odabent, Lilith? Érzed a súlyukat? A finom rezgést, ahogy a mozdulataidra reagálnak?”

Lilith már alig kapott levegőt. A golyók valóban ott voltak, mélyen benne, állandó, diszkrét emlékeztetőként a férfi hatalmáról. Minden apró mozdulatára, minden lélegzetvételére elmozdultak, apró, de kitartó rezgéseket küldve felé. Az érzés egyre intenzívebbé vált, ahogy a vér a mélyére áramlott.

Adrian lassan felegyenesedett, és Lilith térde elé guggolt. Keze felemelte a ruhája szegélyét, egészen a combja felső részéig. Lilith megdermedt, de nem tiltakozott. A férfi tekintete a combjai között pihent, szemei sötéten csillogtak.

„Engedd, hogy lássam” – suttogta.

Lilith habozott, majd lassan szétnyitotta a lábait. A ruha anyaga felcsúszott, felfedve a combjai belső, érzékeny részét. Adrian ujja lassan megérintette a nedves, meleg bejáratot. Lilith felsóhajtott, teste megfeszült. A golyók odabent mintha élénkebben vibráltak volna a külső inger hatására.

„Jó kislány” – Adrian hangja elégedett volt. – „Érzem. Ott vannak. És érzem, hogy már most is dolgoznak rajtad. Érzem, ahogy megfeszíted a méhed izmait, ahogy próbálod bent tartani őket, ahogy magadhoz szorítod a lüktetést.”

A férfi ujja lassan lejjebb csúszott, megkeresve a vékony zsinórt, ami a golyókból kilógott. Finoman megérintette, majd lassan meghúzta. A golyók mélyebbre csúsztak, majd egy apró, de éles mozdulattal visszarángatódtak, újabb hullámot küldve Lilith testén keresztül. A nő felszisszent, arca eltorzult a gyönyörűség és a fájdalom határán.

„Ez csak a kezdet, Lilith” – Adrian szemei sötéten égtek. – „A te kényeztetésed. Az én birtoklásom. Érezd, ahogy minden idegszálad felébred. Érezd, ahogy a golyók mozognak benned, ahogy a rezgés szétárad a méhedből, a gyomrodból, a mellkasodig. Érezd, ahogy ez a vibrálás elnyel.”

A férfi lassan felállt, és Lilith kezét megragadta. „Állj fel.”

Lilith remegve engedelmeskedett. Ahogy felegyenesedett, a golyók súlya és mozgása még intenzívebbé vált. Minden lépése, minden apró elmozdulása a csípőjével újabb és újabb hullámokat küldött felé, egészen a klitoriszáig. A nedvesség szétterjedt a combjai között.

Adrian a falnak nyomta, ajkával a nyakába fúródott. „Tudod, miért adtam neked ezeket? Hogy érezd, minden pillanatban, hogy az enyém vagy. Hogy a vágyad nem a tiéd többé, hanem az enyém, amit én irányítok.”

Kezével megfogta Lilith csípőjét, és maga felé húzta. A nő felkiáltott, ahogy a golyók mélyen benne megint elmozdultak, és a rezgés átjárta minden porcikáját. Adrian ajka a füléhez siklott.

„Azt akarom, hogy érezd, ahogy a tested minden porcikája lüktet. Azt akarom, hogy a golyók hangja a füledben zengjen, a lüktetésük a szíveddel együtt dobogjon. Azt akarom, hogy elveszítsd a kontrollt, Lilith. Az enyém vagy.”

Lilith keze Adrian vállára kapaszkodott. A golyók szinte megállás nélkül vibráltak, a benne felgyűlt feszültség szinte elviselhetetlenné vált. A gyönyör és a tehetetlenség keveréke elmosott minden más érzést. Csak a lüktetés maradt, és Adrian sötét, birtokló tekintete.

„Kérj, Lilith. Kérd, hogy szabadulj. Kérd, hogy elvegyem tőled ezt a kínzó gyönyört.”

Lilith szemei könnyesek voltak, ajka remegett. „Kérlek… Adrian… túl sok…”

Adrian arca eltorzult a gyönyörűségtől. „Még nem. Még nem eléggé.”

Keze lefelé siklott, megragadta a vékony zsinórt, és erősebben húzta. A golyók szinte kiugrottak Lilithből, majd visszacsúsztak, egy olyan intenzív hullámot kiváltva, ami a nőt a falhoz szegezte. Lilith hangosan felsikoltott, teste megfeszült, lábai elgyengültek. A vibrálás minden erejét elszívta, a klitorisza őrülten lüktetett. Egyetlen, hatalmas remegés futott át rajta, ahogy a golyók utolsó, gyötrelmes lüktetése megindította a szédítő orgazmust.

Lilith lecsúszott a falon, Adrian karjaiba omlott. Teste rángatózott a lecsengő gyönyörtől, arca a férfi nyakába fúródott. Adrian szorosan magához ölelte, ajkával a hajába temetkezett.

„Az enyém vagy” – suttogta, hangjában sötét elégedettséggel. – „Minden lüktetésed, minden sóhajod. Az enyém.”

Lilith tehetetlenül feküdt karjaiban, a golyók még mindig ott bent pihentek, és minden apró mozdulatára emlékeztették a férfi birtoklására, és arra a sötét gyönyörre, amit csak ő tudott kiváltani belőle. A levegő még mindig nehéz volt, de most már Lilith elégedett sóhajainak és Adrian sötét ígéreteinek illatával telítve.