A város zaja elhalt, ahogy Bence lakásának ajtaját maga mögött becsukta. A csend, mely hirtelen rájuk telepedett, sokkal inkább volt feszült, mint megnyugtató. Anna állt előtte, a félhomályban, melyet csak az utca felől beszűrődő neonfények törtek meg halványan. A levegő vibrált közöttük, mintha számtalan apró, láthatatlan szikra pattogna. Soha, senkivel nem érzett még Bence ilyesmit. Anna tekintete – mély, sötét, ígérettel teli – égette a bőrét, anélkül, hogy hozzáért volna.

„Gyere” – suttogta Anna, hangja mély volt és rekedtes, mint a legédesebb méz. A mozdulata lassú volt, kecses, ahogy a kanapé felé fordult. Bence követte, szinte hipnotizálva. A szívverése felgyorsult, dobogása a fülében dübörgött. Anna leült, és egy pillanatra elfordította a tekintetét, mintha időt akarna adni Bencének, hogy feldolgozza a látványt.

És akkor Bence megpillantotta. Anna nem a megszokott ruhájában volt. Fekete selyem és áttetsző csipke ölelte testét, alig takarva valamit, inkább hangsúlyozva a formákat, mintsem elrejtve. A harisnyakötő finom pántjai futottak végig combján, eltűnve a combközépig érő fekete harisnya szélénél. A melltartó, mely alig volt több, mint két apró csipke háromszög, éppen csak megemelte keblét, sejtetve a mellbimbók körvonalát. A bugyi, hozzáillő, tanga szabású, alig takart valamit, felfedve a domborulatokat, melyek Bence álmát is kísértették volna, ha már nem tartaná ébren a valóság.

A levegő kiégett a tüdejéből. Ez nem egyszerű fehérnemű volt. Ez egy fegyver volt, melynek célja a teljes megadás. Anna lassan felemelte tekintetét, és Bence arcára nézett. Egy apró, hívogató mosoly játszott ajkán. „Tetszik?” – kérdezte, hangjában már ott volt a kihívás, a játékosság.

Bence képtelen volt megszólalni. Csak bólintott, tekintete Anna testén vándorolt, a csipke által keretezett íveken, a bőr minden centiméterén, melyet látott. Végül Anna szemébe nézett, és a tekintetük összeakadt. Abban a pillanatban tudta, hogy minden gát elomlik.

Anna felállt, lassan, érzékien. Bence ösztönösen nyújtotta felé a kezét. Anna megfogta, ujjai összefonódtak az övéivel. Bence húzta magához, Anna pedig ellenállás nélkül engedett. Amikor testük összeért, mintha ezer voltos áramütés futott volna végig rajtuk. A selyem és a csipke hűvös érintése a férfi forró bőrén csak fokozta az izgalmat.

Bence ajkai Anna nyakára találtak, forrón és mohón. Megérezte Anna parfümjének édes illatát, mely keveredett a bőre természetes, mámorító illatával. Anna felsóhajtott, feje hátrahajlott, szabad utat engedve Bence csókjainak. Keze Bence hajába túrt, ujjai finoman húzták.

„Annyira akarlak” – suttogta Bence, ajkát Anna bőréhez nyomva. „Tudom” – válaszolta Anna, hangja elfojtott, szenvedélytől fűtött volt.

Bence keze Anna derekára siklott, majd lassan feljebb, a csipke melltartó széléhez. Ujjai remegve húzódtak a puha anyagon, majd aláosontak, hogy megérintsék Anna keblének meleg, telt domborulatát. Anna apró nyögést hallatott, teste megfeszült. Bence gyengéden becsípte a mellbimbóját a hüvelyk- és mutatóujja közé, és Anna megremegett.

A csókjaik elmélyültek, szájról szájra, nyelv a nyelvre. Mohón, türelmetlenül fedeztek fel minden ívet, minden szöget. A szenvedély lángja egyre magasabbra csapott. Bence lassan Anna combjai közé térdelt, Anna pedig engedte, hogy a testük még közelebb kerüljön. A csipke bugyi vékony anyaga alig takart valamit, és Bence érezte Anna nedvességét, mely már átitatott mindent.

„Kérlek…” – Anna hangja elfojtott volt, szinte könyörgő. Bence nem kért több szót. Keze lassan lecsúszott Anna combjain, majd a bugyi széléhez ért. Egy pillanatra megállt, mintha engedélyt kérne, majd ujjaival behatolt a nedves, forró mélységbe. Anna halkan felsikoltott, és derekát Bence keze felé feszítette.

Bence ujjaival gyengéden simogatta, majd egyre mélyebbre hatolt, felfedezve Anna minden rezdülését. Anna dereka ívet húzott, csípője önkéntelenül is Bence kezéhez dörgölőzött. A férfi felemelte Annát, aki azonnal Bence derekára kulcsolta a lábát, a csipke harisnya súrlódott a férfi nadrágján.

Bence a hálószoba felé vitte Annát, anélkül, hogy a csókjuk megszakadt volna. Aztán óvatosan, de határozottan letette az ágyra. Anna combjai szétnyíltak, invitálva Bencét. A fehérnemű szinte eltűnt a látóterükből, csak a csipke maradt emlékeztetőül a bőrükön.

Bence felülről Anna fölé hajolt, tekintetük egymásba fúródott. „Készen állsz?” – suttogta. Anna csak bólintott, tekintetében a vágy és a bizalom olvasztó keveréke.

Bence lassan behatolt. Anna megfeszült, majd egy mély sóhajjal elengedte magát. Az első behatolás fájdalmasan édes volt, mintha két lélek, melyet évezredek választottak el, végre újra egyesülne. A kémia, mely eddig csak ígéret volt, most valósággá vált, robbanássá, mely elnyelt minden mást.

A mozdulataik ritmusra találtak. Lassan kezdtek, felfedezve egymás testét, minden rezdülését, minden szorítását. Anna csípője emelkedett, találkozva Bence lendületével. A lepedő gyűrődött alattuk, ahogy testük egymásnak feszült. Anna körmei finoman végigszántottak Bence hátán, majd a vállán, ahogy egyre mélyebbre merültek az élvezetbe.

A hangok, melyeket kiadtak, a szenvedély dallama volt: Anna nyögései, Bence rekedtes sóhajai, a bőrük súrlódása, a csókjaik nedves csobbanása. Minden mozdulat egyre gyorsabb, egyre vadabb lett. A kémia, melyről beszéltek, nem csak egy érzés volt; az volt a levegő, amit belélegeztek, az volt a vér, ami az ereikben lüktetett.

„Bence… igen… igen!” – Anna hangja már alig volt hallható, a torkában rekedt. Bence mélyebbre nyomta magát, utolsó erejével, és Anna is vele mozdult, minden porcikájával. A feszültség elviselhetetlenné vált, majd egy hatalmas, mindent elsöprő hullámként robbant szét bennük. Anna teste megremegett, majd megfeszült, és egy hosszú, elnyújtott sikoly szakadt fel torkából. Bence is utolérte, testük egymásba roskadt, lihegve, izzadtan.

A csend, mely ezután következett, nem volt feszült, hanem békés és beteljesült. Testük még mindig összekapaszkodva pihent az ágyon. Anna feje Bence mellkasán nyugodott, hallotta a szívét, mely még mindig hevesen dobogott. A csipke fehérnemű szétzilálva, félrevetve feküdt az ágy szélén, tanúja volt annak a tűznek, ami fellobbant közöttük.

Bence keze Anna hajába túrt, és gyengéden megcsókolta a homlokát. Soha, senkivel nem érzett még ilyesmit. Ez nem csak szex volt. Ez valami sokkal mélyebb, valami ősi, valami, ami örökre megváltoztatta őket. A kémia, melyről beszéltek, most már nem csak egy szó volt, hanem egy élő, lélegző valóság, mely összekötötte őket, egy olyan kötelékkel, melyet semmi nem szakíthat szét.