Az este lassan, hangtalanul ereszkedett rájuk. A szoba meleg félhomályba borult, a függönyök tompították a külvilág zaját. A levegőben ott vibrált valami új: egy kis tubus síkosító, amely új élményt ígért az esti együttléthez. Anna kilépett a fürdőből, testszínű köntösben, amely alatt meztelen volt.
Dávid már az ágyon ült, ölében egy apró tubust forgatott.
– Ez új – mondta, mikor Anna közelebb lépett. – Ahogy te is mondtad… ma valami másra vágytál.
Anna tekintete végigsiklott a diszkrét csomagoláson: egyetlen szó szerepelt rajta – síkosító.
Amikor a síkosító többet ad
– Tudod, mindig úgy éreztem, ez tabu – mondta Anna. – Mintha nélküle „nem lennék elég”.
Dávid csak elmosolyodott, és finoman megsimogatta a combját.
– Épp ez benne a szép – válaszolta. – Nem hiányt pótolunk vele, hanem még közelebb kerülünk egymáshoz.
A tubus kupakja halk kattanással nyílt ki. Egyetlen hűvös csepp gördült végig Anna bőrén. A reakció azonnali volt: libabőr, keményedő mellbimbók.
A síkosító, mint az érzékiség kulcsa
Dávid ujjai lassan, türelmesen oszlatták el az anyagot Anna combján, csípőjén, egyre beljebb haladva. A síkosító selymes, melegedő érzete úgy hatott, mintha a vágy a bőre alatt terjedne szét.
– Lazulj el – suttogta Dávid, miközben tudatos mozdulatokkal térképezte fel Anna testét.
Nem volt sietség. Minden érintés, minden csúszás egy célt szolgált: hogy Anna mélyen érezzen – testileg és lelkileg.
Az élmény, amit a csúszás teljesebbé tesz
Amikor Dávid végül beléhatolt, Anna teste remegve fogadta be. A síkosító új dimenziót adott az együttlétnek: fájdalom vagy feszültség nélkül, puha, gördülékeny mozdulatokkal olvadtak egymásba.
A testi csúszás lelki elengedést is hozott. Anna szinte súlytalanul mozdult alatta, minden érintés mélyebb lett, minden mozdulat őszintébb.
Egyetlen csepp, ami mindent megváltoztat
A csúcspont lassan, de ellenállhatatlanul érkezett. Mély, teljes elengedés volt – nem csak fizikai, hanem mentális is.
Miután elcsitultak, Anna Dávid mellkasára hajtotta a fejét.
– Azt hittem, túl sokat jelent – a síkosító, a vágy, az újdonság. Most már tudom, hogy csak egy cseppnyi bátorság kellett – suttogta.
Dávid csak mosolygott, és lágyan megcsókolta a homlokát.
– És ettől lett igazán különleges.





