Ó, micsoda este volt az!

Anna és Dávid már évek óta házasok voltak, és szerelmük mélyebb volt, mint a legmélyebb óceán, de valami új, valami izgalmas után vágytak. A vacsora után, ahogy a kanapén összebújva néztek egy filmet, Dávid hirtelen feléje fordult, szeme csillogott a huncutságtól.

„Tudod, drágám,” – suttogta, ajkai Anna fülét súrolták, „mintha hallottam volna valahol, hogy egyes párok szeretnek kicsit… kalandozni az ágyban.”

Anna szíve azonnal hevesebben kezdett dobogni. Ismerte ezt a hangot. Ezt a pajkos, ígéretes hangot. „Ó, tényleg?” – kérdezte rekedten, miközben ujjai Dávid hajába tévedtek. „És mit hallottál pontosan?”

„Hát, például… kézbilincseket.” Dávid szája mosolyra húzódott, és Anna arcára forróság ömlött. Kézbilincsek! Ezt még sosem próbálták!

„Kézbilincseket? Te bolond!” – nevetett Anna, de a nevetésében ott volt a tiszta, zsigeri izgatottság. „Honnan vennénk mi olyat?”

Dávid felpattant. „Azt hiszem, a legénybúcsúmon kaptam egy vicces ajándékot, ami azóta a fiók mélyén lapul! Egy pillanat!”

Anna ott maradt a kanapén, a szíve úgy dübörgött a mellkasában, mintha egy maratont futna. A kép, ahogy Dávid bilincsbe verve… vagy ő maga… A gondolat önmagában is felgyújtotta benne a vágy tüzét.

Dávid percek múlva visszatért, diadalmasan lobogtatva egy apró, csillogó fémes tárgyat. „Megvan! Egy igazi, puha bélésű, plüssös… de működőképes kézbilincs!”

Anna felkuncogott. „Plüssös? Ó, hát ez még a vad fantáziámhoz képest is aranyos!” De a szemei izzottak.

Dávid leült mellé, a bilincs hideg féme Anna kezéhez ért. „Mit szólnál, ha ma este kipróbálnánk, milyen érzés… kicsit másképp szeretkezni?”

Anna nem tudott válaszolni, csak bólintott, tekintetük összekapcsolódott. A levegő vibrált a megfoghatatlan feszültségtől. Dávid megfogta a kezét, és lassan, szándékosan felhúzta a hálószobába.

A szoba félhomályos volt, csak egy kis éjjeli lámpa adott intim fényt. Dávid óvatosan letolta Anna hálóingét a válláról, majd csókokkal hintette meg a nyakát, a kulcscsontját. Anna remegett a gyönyörtől.

„Készen állsz, szerelmem?” – suttogta Dávid, miközben a bilincset a kezébe vette.

Anna ajkai szétnyíltak. „Igen. Mindennél jobban.”

Dávid először Anna egyik csuklóját bilincselte meg az ágy fejvégéhez. A kattanás hangja élesen hasított a csendbe, és Anna teste azonnal megfeszült. Egy furcsa, szokatlan, de hihetetlenül izgató érzés kerítette hatalmába. A tehetetlenség, a kiszolgáltatottság… és a bizalom.

„Ó, Dávid…” – sóhajtotta, ahogy a másik kezét is megfogta, és az ágy másik oszlopához rögzítette. Most ott feküdt, kitárva, karjai kifeszítve. A mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt.

Dávid szemei sötétek voltak a vágytól. Lassan, megfontoltan hajolt fölé, ajkaival végigsimított Anna ajkain, de nem csókolta meg. Csak ígérte. „Most… az enyém vagy. Teljesen.”

Anna érezte, ahogy a meztelen teste minden porcikája lüktetni kezd.

Dávid lassan levetkőzött, minden mozdulata egy ígéret volt. Anna szemeivel követte minden rezdülését, miközben a bilincsek szorítása a csuklóján emlékeztette, hogy ez az éjszaka más lesz. Vadabb. Intenzívebb.

Amikor Dávid végre föléje magasodott, Anna érezte a forró bőrét a sajátján. Az ajkaik végre összetalálkoztak egy mély, szenvedélyes csókban, ami minden eddigi csókjukat felülmúlta. A kézbilincsek, a tehetetlenség érzése csak fokozta a gyönyört, a vágyat. Minden érintés, minden simogatás, minden csók százszor erősebben hatott.

Anna nyögött, ahogy Dávid ujjai végigsimítottak a combján, majd lassan feljebb. A teste vibrált a várakozástól. A levegő sűrűvé vált, a szívverésük egy ritmusra dobbant.

Amikor Dávid végre behatolt Annába, az asszony egy hangos sóhajjal válaszolt. A gyönyör hullámai azonnal végigsöpörtek rajta, és a bilincsek szorítása, ami eddig emlékeztette a korlátaira, most felszabadítóvá vált. Elengedhette magát. Teljesen. Dávid irányította, ő pedig csak sodródott az árral, a tiszta, zsigeri élvezet hullámain.

A ritmus egyre gyorsabbá, egyre vadabbá vált. Anna hangja elhagyta a torkát, suttogásokká, sóhajokká, majd szenvedélyes kiáltásokká váltak. A bilincsek csattogtak az ágy fejvégén, mintha a szenvedélyük ritmusára táncolnának. A testük izzadt, lélegzetük kapkodó volt, és a gyönyör olyan intenzív volt, hogy Anna úgy érezte, szétrobban.

A csúcspont egy robbanás volt, egy fényes, vakító tűzijáték, ami mindent elborított. Anna kiáltása beleszakadt a levegőbe, ahogy Dávid is elengedte magát, és mélyen belé süppedt.

Percekkel később, a lélegzetük normalizálódott, Dávid lassan eloldotta a bilincseket. Anna a csuklóját dörzsölgette, de nem a fájdalom miatt, hanem a fantasztikus élmény emlékéért.

Dávid maga mellé húzta, és Anna a mellkasára hajtotta a fejét. „Ez… ez valami elképesztő volt!” – suttogta, még mindig remegve a gyönyörtől.

Dávid megcsókolta a haját. „Azt hiszem, a fiókom mélyén még lapul pár meglepetés. Készen állsz a következő kalandra, drágám?”

Anna felnézett rá, a szeme tele volt izgalommal és vágyakozással. „Mindig. Veled bármire!”

És az éjszaka még csak most kezdődött…